Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│




2021. aug. 20-23. Svédország: Fjärdlang, Ornö, Utö, Nattarö, Torö a stockholmi szigetvilágban



(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)



2021. aug. 20. Huvudskär - Fjärdlang


Nem kellemes a reggeli 15 fok a kabinban, de lehetne rosszabb is. Dénes szórakozik mostanában azzal, hogy rá-ránéz a skót időjárásra, és örömmel újságolja, hogy ott csak 10-11 fok van, eső és köd. Próbálja éreztetni velem, hogy valójában mekkora mázlista vagyok, hogy az idei nyarat a svédeknél töltjük, és nem a skótoknál Barny-n.

Az aktuális alvós ruhámra rutinosan ráveszek még néhány réteget, és megyek a konyhába. Tea, tejeskávé, tükörtojás, zöldségek, vajas kenyér. Mikor minden kész, jön a nehezebb rész, kicsalogatni Dénest a meleg paplan alól. Igazából a könyvet nem bírja letenni, amit épp olvas. Mire kijön hozzám a kokpitba, már be is fejezem a reggelit. Gyorsan kell enni, mert a tojás is, a tea is hamar kihűl.

A mai vitorlázást egyből egy izgalmas indulással kezdjük. Egy szűk átjárón hagyjuk el Huvudskärt vitorlával, motor nélkül:




Tetszenek a svéd nevek, szerintem Dénes is ezért választotta mára a jól hangzó Fjärdlang nevű szigetet, ami Huvudskärtől ÉNy-ra fekszik. Élményvitorlázás végig, azaz csak pár óra, útközben pedig szigeteket kerülgetünk, van látnivaló, még ha nem is túl változatos a fenyő és gránit egyvelege.

Augusztus 20-a van ma. A svédeknél már két napja elkezdődött az iskola, alig vannak hajók a vízen. A Fjärdlang ÉK-i partján kiválasztott hatalmas öbölben érkezésünkkor egyetlen hajót találunk a sziklához kötve. Dénes a júliusi indulásunk óta várta azt a pillanatot, amikor egy öbölben svéd módra sziklához állhat a horgonyzás helyett. Eddig mindig találtam valami kifogást, hogy miért ne, de ma beadtam a derekam.

Egy vízszintes gránitteraszt szemeltünk ki, mert oda kényelmes kilépni, és a vízmélység is elegendő Laurinnak:



Mintha egy stégnél állnánk. Imádom! Álminak is mennyire tetszene, ha itt lenne!



Sziklamászáskor Dénes már vert be vasakat a sziklafalak repedéseibe, amiket biztosításnak használt. Most is ezt teszi, hogy a hajót biztosítsa ebből az irányból is.

A kopácsolás hangjától nevetünk mindketten. Eddig csak hallgattuk, ahogy egy-egy öbölben a hajósok kalapálnak, most meg mi is ugyanazt csináljuk. És íme az eredmény:



Dénes a lusták módszerét alkalmazta, két kötelet kötött össze, hogy elérjen a cölöpig. Van hosszú kötelünk, de azt az orrkabin legtávolabbi tárolójába pakolta, és nem volt kedve előbányászni.

A következő órában ki-be lépkedünk, élünk a lehetőséggel, hogy bármikor a parton lehetünk. Áfonyázunk, fotózzuk a hajót a sziklákról, egy félszigetről, mászkálunk, felderítjük a mi kis birodalmunkat, ami egyelőre még csak a miénk.



Miután megnyugodtunk, túrázunk egyet a jelzésekkel ellátott ösvényeken. A Fjärdlang szigetéről szóló tájékoztató megemlíti a látnivalók között a gombákat. A mostani esős napok hatására keresnünk sem kellett, könnyen észrevettük a moha és áfonya között a mesébe illő vargányákat. Találtunk még tinórúkat, galambgombákat, csiperkét is.



Két vargánya, mögöttük pedig egy csiperke:



Mi nemcsak nézni és fotózni szeretjük az erdei gombákat, hanem enni is, bár nem értünk hozzájuk. Az eddigi ismereteink segítségével összegyűjtöttünk néhány ehetőnek gondolt példányt egy hagymás, gombás tojásrántottához és egy gombapörkölthöz.

Többek között gombák terén is besz.ri vagyok, nem bírom elviccelni azzal, hogy bátraké a szerencse, vagy aki mer, az nyer. Elegendő tapasztalat híján, ha valamelyik egy picit is hasonlított az internetes leírás alapján egy mérgező fajtához, akkor az maradt az erdőben. Dénes se bírt meggyőzni.

Ez ment a pörköltbe:



Éjszakára végül hét hajó gyűlt össze, de szellősen elfértünk az öböl szikláiba kapaszkodva.



2021. aug. 21. Fjärdlang - Ornö



Már tegnap kinéztem ezt a vízszinteshez közelítő szikladarabot a hajó mellett, ahol tudok tornázni. Napsütés, tenger, sziklák, fenyves, kis virágok. Ilyen környezetben nem akartam abbahagyni a gyakorlatokat.



Szívesen maradtam volna, de tökéletes volt a szél, vitorláztunk tovább, hogy megnézzünk egy másik szigetet, Ornőt. Ezt most én választottam, és nem a neve alapján, hanem azért, mert vannak rajta apró települések, autók!, és ami a legfontosabb, élelmiszerbolt. Több, mint egy hete nem volt ilyesmikben részünk.

Elindultunk, otthagytuk a jó kis "stégünket":



Szombat van, belecsöppentünk egy vitorlásverseny útjába:




Míg mi csak az orrvitorlát tekertük ki, hogy kényelmesebbé tegyük a hajón a létezést, a mozgást, a versenyzők ezt a luxust nem engedhették meg maguknak. Még így is dőltünk rendesen a 20-25 csomós széllökésekben:



Ornö öblében (keleti oldalon középtájt) nyugalmat találtunk.




A boltot sajnos lekéstük, az interneten talált nyitvatartási idő nem egyezett a valósággal. Ráadásul áfonyázás közben rám került vagy két tucat kullancs. A többség apró volt, de akadtak közöttük közepes méretűek is.

Szinte minden nap találunk rajtam egyet-kettőt már belém fúródva. De a mostaniakat már a csónakban ülve észrevettem, ahogy a csupasz lábszáramon iparkodtak a térdem felé. A picikről olvastam, hogy nem kell tőlük félni, mert még nem voltak gazdatestben, nem fertőződhettek meg, így engem sem fertőzhettek meg. Az összes ruhámat, cipőmet a kokpitban hagytam, hadd másszanak ott ki, talán nem találkozunk velük többet.

Ilyen az, amikor én választok szigetet :-)



2021. aug. 22. Ornö - Utö - Nattarö


Reggel megtapasztaltuk, hogy van lejjebb. 13 fokig süllyedt a hőmérő higanyszála a kabinban. Eddig ez volt a stockholmi szigetvilágban a leghidegebb reggelünk a nyár folyamán. A kokpitban tudtunk átmelegedni a napon, de csak azért, mert nem fújt a szél. Hogy ez micsoda öröm!!! Amíg el nem indulunk, addig szélcsendért rimánkodom, aztán meg, hogy fújjon a szél. Skóciában se volt másképp, de ott még azért is imádkoztunk, hogy ne essen az eső.



A szigeteken, amik mellett ma elvitorláztunk, bunkereket láttunk. Azzal szórakoztattam magam, hogy megpróbáltam Dénesnél hamarabb észrevenni egy-egy lőrést, ágyúcsövet. Ő közben azon igyekezett, hogy minél zátonyosabb, szűkebb átjárókat válasszon bele az útvonalunkba, a veszélytelen, de hosszabb kerülők helyett. És, hogy tényleg ne unatkozzunk, a szél minden ilyen helyen átfordult más irányba, vagy épp el akart állni.

Utö, a vörös szélmalmos sziget volt mára az első megállónk, ahol jártunk már tíz napja. Csak a bolt miatt álltunk meg az egykori bányászfalu kikötőjének öblében, és hogy vizet szerezzünk az üres kannáinkba. Hatalmas élményként éltem meg, hogy a szaglásvesztésem óta, 4 héte, most újra intenzíven éreztem a ki-be motorozó hajók kipufogófüstjének szagát. És azt is, hogy jó lesz már fürdenem.

Nem is időztünk Utőn a szükségesnél többet, hanem jó szélben vitorláztunk tovább Nattarőre, amit négy napja hagytunk el. Nattarőn a horgonyzóhelytől nem messze van egy kemping, ahol tudok zuhanyozni. És persze Dénes is, bár ő annyira szereti a frissítő 13-16 fokos tengervizet, hogy egyik nap se hagyta ki a fürdést. Most is csak miattam lelkesedik a zuhanyért, hogy én álljak alá, és végre négy nap után újra illatos és tiszta legyek :-)

Megérkezünk Nattarőre:




A vörös nyaraló mellett van egy szauna (a fekete tetejű épület):



Érkezés után megyünk is a partra. Örülünk, hogy látjuk újra a szépséges dámvadakat, de még jobban a kis vörös háznak, ami a zuhanyt rejti.



2021. aug. 23. Nattarö - Torö


Majdnem vadkacsasült lett ma ebédre. Az egyik tőkés réce nagyon akart a reggelinkből, és felrepült a hajóra. Dénes elzavarta, nehogy rápottyantson a kék ponyvára.



De újra visszajött, és ugyaoda. Megint elhessentettük.



Épp arról beszélgettünk, hogy mekkora élmény lett volna, ha inkább elkapjuk és megsütjük, amikor nagy zajt csapva berepült mellém a kokpitülésre. Sikítva pattantam fel a helyemről, amit azonnal elfoglalt. Ott ácsorgott az üléspárnámon, és a csőrével kaja után tapogatózott. Dénes dőlt a nevetéstől, ahelyett, hogy fényképezett volna. A kacsa eltotyogott a kokpit végéig, és mert nem talált semmi harapnivalót, beugrott a vízbe.

Három a magyar igazság, egy a ráadás, vártam vissza a kokpitba egy fotóra, de már lelkiekben felkészülve, géppel a kezemben. Szándékosan morzsákat szórtam a vízre. Beszélgettünk, csámcsogtunk, próbáltunk úgy zajongani, ahogy előtte. De nem lett ráadás. Ugrott a kacsasült, ebédre be kellett érnünk a tegnap vett grillcsirke maradékával.

Indulás előtt jött a Whatsapp üzenet Linneától, hogy itt vannak a környéken. Más volt a végcélunk, de legalább a vízen együtt vitorláztunk velük:



Laurin testvére, egy másik Laurinkoster 32:




Balról jobbra: Uno, Linnea és Ragnar, a viking, aki Krétára költözött, és ott vett egy hajót. A nyarat viszont itt tölti, mert kellemesebb, mint a krétai meleg.

Ők is készítettek rólunk fotókat, sajnos csak mobiltelefonnal:




Hajókban ma nem volt hiány az útvonalunkon.




A piros spinakkeres modern vitorlás amint mellénk ért, átkiáltott a kormányosa hozzánk, hogy milyen szép a hajónk. Tudta, hogy egy Laurinkoster 32, mert neki is volt ilyen vitorlása korábban.



Torö sziget déli öblében, Ankarudden településnél horgonyoztunk le. Egy svájci vitorlázó épp szedte fel a horgonyát, egy német vitorlás pedig utánunk érkezett. Rajtuk kívül csak a komp jött-ment. Amint végzett Dénes a horgonyzással, nem húztuk az időt, mentünk is ki a partra sétálni.



Itt jöttünk be a hajóval sziklák között:




Újabb szélmalom, ez most nem vörös, mint az eddigiek, és a lapátjai is hiányoznak:



Találkoztunk két nagyon cuki, vidám nénivel, anyukáinkkal lehettek egykorúak. Meséltünk mi is magunkról, és ők is a szigetről, az életükről, a havas karácsonyokról. Oda lyukadtak ki, hogy régen minden jobb volt. Egyikük tanított a sziget iskolájában, mert akkor még volt elég gyerek a szigeten. Ma már nincs iskola, mert nincs elég gyerek. A másikuk még fiatalon átvezetett az autójával a befagyott tengeren Öja szigetére, ami ma már megvalósíthatatlan, mert melegebbek lettek a telek, nincs többé olyan jégtakaró, amin egy ilyen merész kaland happy end-del végződne.


Laurin horgonyon:


Maradt még egy hetünk az augusztusból. Reméljük, ezalatt sikerül kedvező áron kikötőt találnunk Laurinnak a téli hónapokra.